Homi és az elmúlt 50

Ahogy elnézzük Homi őszbe csavarodó tolsztoji ábrázatát, részvéttel kell gondolnunk az emúlt évtizedekben elviselt megpróbáltatásaira amit az ifjúsági mozgalomban kellett elszenvednie. Ez volt az ő gulágja és golgotája, amely egykor csillogó guevaraista sötét fürtjeit fehérre festette. Különösen a nyár jelentett számára kemény megpróbáltatást, amikor a három hónapos nyaralási szezonból neki három és felet kellett mostoha körülmények között eltöltenie. Míg mi kényelmesen kecsölhettünk, mint az állat, neki ifjúsági kényszer-lágerekben kellett a nyarat tölteni. Pityeregtünk is miatta rendesen, keseregtünk hányattatott sorsa felett, egyik táborból ki, másikba be, egyik tópartról egy másik folyópartra át! Mily borzalom! Mi pedig kényelmesen robotolhattunk szeretett vasgyárunkban, s agódtunk Homi miatt, mi lehet vele? Ha esik lesz-e hova behúzódnia?, ha süt, lesz-e árnyék feje felett?, lesz-e ágycskája éjszakára?, lesz-e kártyapartnere hajnalban? Aggodalmunk nem volt alaptalan. Amikor néha megjelent felvenni a fizetését (természetesen a jutalmakkal és a prémiummal együtt), elpanaszolta hányattatott sorsát. Ilyenkor könnyeinket nem győztük felitatni zsebkendőnkel, majd a nedves rongyot lobogtatva búcsút inteni neki az állomás peronjáról. Irány egy újabb megpróbáltatás! Mi pedig a resti teljes készletét felszámolva próbáltuk bánatunkat italba fojtani.

Bünteti is őt a sors kegyetlenül! Míg az átlag dolgozó évi három hét szabadsággal bír, Homira rákényszerítették ennek a négyszeresét is! Kikérő, bekérő, lekérő, szegény feje, számolni sem bírta a sok szabadságot amit rátukmáltak. Rásdásul nyári táborokban letöltendő! Volt is nagy boldogság (köreinkben), amikor szegény pára szeptember végén megérkezett naptól cserzett bőrrel, az állandó hunyorítástól és a kialvatlanságtól karikás szemmel. Ilyenkor az öröm és a megkönnyebbülés könnycsepjei gördültek le arcunkról. Felvehette ő is a nyugis hétköznapok andalító ritmusát és végre megpihenhetett.

Hogy aztán jövő nyáron újrakezdje az egész tortúrát.